udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
52
találat
lapozás: 1-30 | 31-52
Névmutató:
László Bakk Anikó
2005. február 17.
Első ízben emlékeznek meg Szilágysomlyón nagyobb nyilvánosság előtt, ünnepélyes keretek között Mátyás király születésnapjáról február 19-én. A megemlékezés kapcsolódik a kolozsvári XIII. Dies Mathiae Corvini ünnepségsorozathoz. A szilágysomlyóiak köszönetet mondanak az Amaryllis Társaságnak, személyesen László Bakk Anikónak, aki szíves meghívásával őket is bekapcsolta a Mátyás-ünnepségek egyre bővülő körébe. /I. Mátyás Napok Szilágysomlyón. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./2005. február 19.
Az Amaryllis Együttes 1993-ban kezdeményezte Kolozsváron Mátyás király szellemi örökségét kutató és felmutató rendezvénysorozatát, most rendezik a XIII. Mátyás Napokat, a Dies Mathiae Corvini napokat. Február 19-én nyílik Mátyás szülőháza pincegalérájában „A szakrális tér” című képzőművészeti kiállítás. Itt szeretnének létrehozni egy Mathias Rex emlékhelyet, mely állandó jelleggel mint szakrális pont hirdetné a jelentőségét. Február 20-án a Kálvária templomban lesz mise a gyermekekért, este pedig a Farkas utcai református templomban dr. Gaal György előadást tart a templomról és a környező épületekről. /László Bakk Anikó: XIII. Mátyás Napok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./2005. február 21.
Február 19-én folytatódtak Kolozsváron a Mátyás Napok a Mátyás-ház pincegalériájában. Megnyitották az Amici Amarylli – A szakrális tér című képzőművészeti kiállítást. László Bakk Anikó, az Amaryllis Társaság elnöke közölte, azt szeretnék, hogy a jövőben legyen ez a sarok szakrális tér, melyet Mathias Rex Emlékhelyként tisztelnek. /Ördög I. Béla: XIII. Mátyás Napok. A Mathias Rex Emlékhely létrehozása reményében. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./2005. július 20.
Végre virágkoszorú övezi Fadrusz János alkotását, a Mátyás-szobrot Kolozsvár főterén. Szorgos (gyermek)kezek megszabadították a gyom-mezőtől a talapzatot. /László Bakk Anikó: Gyom és virág. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./2005. szeptember 30.
A Szabadság szeptember 27-i számában Kérdések, avagy mikor nézünk szembe önmagunkkal? címmel cicerói kérdés-sorozat jelent meg Hatházi András tollából. László Bakk Anikó csak azt kérdezi meg, a bábos találkozóra miért nem hívták meg a kolozsvári Kovács Ildikó rendezőt, a bábos szakma fénypontját? /László Bakk Anikó: Appendix. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./2005. november 19.
A Korunk szerkesztősége kiszorult a város központjából. A nagy múltú Korunk Galéria mindeddig a szerkesztőség irodahelyiségeiben kapott helyet. Mostantól viszont a Korunk Galéria a város szívében működhet. 2001-ben az Amaryllis – a NKÖM és az Illyés Közalapítvány támogatásával – a központban egy gyönyörű műemlék-pince felújításában társult a tulajdonos unitárius egyházközséggel. A Kossuth Lajos (1989. December 21.) út 18. szám alatti helyiségben az Amaryllis hosszútávú, bérmentes, 50%-os használati jogot nyert. Az Amaryllis ezt a jogot megosztja a Korunk Galériával. /László Bakk Anikó: Kiegészítés Korunk-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./2006. január 24.
Kolozsváron a ZENE/bona/ÓVODÁBA várják január 26-án a gyerekeket a foglalkozást vezetők: Nistor Krisztina és László Bakk Anikó. Kesztyűbábut készítenek. A kismamákat játékos furulya-tanulásra várják. A játszóház programjait az Amaryllis Társaság és az Életfa Családsegítő Egyesület szervezi, a Waldorf Egyesület és az Unitárius Óvoda támogatja. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./2006. február 18.
Az Amaryllis Társaság részéről László Bakk Anikó köszöntötte a jelenlévőket Kolozsváron, a Korunk Galériában a XIV. Mátyás Napok megnyitóján. A Mátyás Napok rendezvénysorozat 1993-ban indult útjára. Dr. Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság /KLMT/ elnöke rámutatott: a Mátyás királyra való megemlékezés mellett kettős évfordulót is ünneplünk, ugyanis 1405–1406 körül született, és 1456. augusztus 11-én hunyt el a nagy király apja, Hunyadi János. Maksay Ádám fotóművész, a KLMT alelnöke tíz pannót állított össze, a tárlat anyaga bemutatja a Hunyadiak ősi fészkét, a vajdahunyadi várat, néhányat a híres Corvinákból, valamint a kolozsvári szülőházat. /Köllő Katalin: XIV. Mátyás Napok – „Királyi” fotótárlat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./2006. február 23.
Kolozsváron a Mátyás Napok műsorán zene és történelem egyaránt szerepelt. László Bakk Anikó, a rendezvény ötletgazdája összefoglalta a Mátyás Napok történetét. A rendezvény a multikulturalitás jegyében mint mindig, az idén is három nyelven: románul, magyarul és németül folyt. /kb: Mátyás kori hangulatban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./2006. június 5.
Mátyás király szellemi örökségét kutatja és mutatja fel a kolozsvári, 1992-ben alakult Amaryllis Társaság /alapítója és tiszteletbeli elnöke László Bakk Anikó muzikológus/. Az elmúlt tizennégy évben szerteágaztak e tevékenység szálai, és Nagyenyeden, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen sorra alakultak a fióktársaságok, az úgynevezett Amaryllis-bimbók. A marosvásárhelyi Tamburin 2004-ben kapcsolódott be az áramlatba, és idén a XV. Mátyás-napok keretében Hunyadi János és fia, Mátyás címet viselő gyerekrajz-kiállítással jelentkeztek. Kovács András Ferenc beszélt a valódi reneszánszhoz hasonlító ifjúságról. A költő nagy jelentőséget tulajdonít az újjászületés eszmeiségének. Fellépett a Művészeti Líceum Tamburin tánccsoportja. /Ferencz Melánia: Az ifjúkor örök reneszánsza. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./2006. november 24.
In memoriam Bartók Béla címmel szervezett kétnapos rendezvénysorozatot az Amaryllis Társaság és az unitárius egyházközség Kolozsváron. László Bakk Anikó, az Amaryllis tiszteletbeli elnöke szerint a rendezvény célja minél több emberrel megismertetni Gaál István Gyökerek című dokumentumfilmjét. Kallós Zoltánnak a kilencven éves Ambrus Kata néniről készült rövidfilmjét is bemutatták az érdeklődőknek, amelyben Kata néni elmeséli, hogyan találkozott az 1933-as Nemzetközi Vásár alkalmával Bartókkal Budapesten. A kétnapos rendezvényt Sipos László felvinci festőművész kiállítása színesítette, valamint a kolozsvári zeneiskolák diákjai és tanárai által előadott Bartók-művek. /D. I.: Amaryllis – unitárius Bartók-emlékműsor. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./2006. december 27.
Tóth Andrea, a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Általános Iskola pályakezdő tanára a színjátszás szerelmese, a Maskara nevet viselő színjátszó csoport rendezője volt a házigazdája az általános iskolások színjátszó seregszemléjének. A zsűri elnöke Dávid Péter színművész volt. Mindhárom csoportból a legjobb egyéni alakításokat díjazták. Este a táncházban Ségercz Ferenc és barátai húzták a talpalávalót, a gyermekeknek moldvai csángómagyar táncokat tanítottak. A seregszemle második napján Dávid Péter tartott előadást a színjátszó palántáknak, László Bakk Anikó és három kolozsvári zenésztársa zeneműhely keretében készítette fel a színjátszókat. /Iochom István: Általános iskolás színjátszók seregszemléje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 27./2007. február 20.
A Mátyás-napokon számos rendezvénnyel emlékeznek a város neves szülöttére Kolozsváron. A Mátyás lesz a király című előadás nyitotta meg február 18-án, vasárnap Torockón az idei, tizenötödik alkalommal megrendezett Mátyás-napokat. Az előadást a kolozsvári Pimpimpáré csoport mutatta be a Kis Szent Teréz árvaház lakóinak. Az egyhetes rendezvénysorozat további része Kolozsváron zajlik. László Bakk Anikó, a rendezvény főszervezője mutatja be a Mathias Rex – emlékhely a szülőházban című projektet. In memoriam Brassai Sámuel címmel előadást és hangversenyt tartanak február 22-én a Dávid Ferenc imateremben, ezt követően Molnár B. Lehel ismerteti a Brassai csellója elnevezésű projektet. Másnap a Mátyás-szülőház ad otthont az eseménysorozatnak: kisdiákok Mátyás király életéről szóló jeleneteket és reneszánsz táncokat mutatnak be. A kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Általános Iskola Maskara nevű színjátszó csoportja bemutatja Tamási Áron Búbos vitéz című színjátékát, majd fellép a Báthory István Gimnázium ifjúsági tánccsoportja. Képzőművészeti kiállítás nyílik Amici Amarylli 2007 – Reneszánsz hangulatok címmel. A Mátyás-napok szervezését az Amaryllis Társaság kezdeményezte 1993 februárjában. Korábban két hétig is tartottak az ez alkalomból szervezett programok, a szervezők azonban tavaly úgy döntöttek: ezután egyhetes lesz az ünnepség. /Márton Éva: Mátyás-napok tánccal, maskarával. = Krónika (Kolozsvár), febr. 20./2007. február 24.
Február 22-e Hunyadi Mátyás születésnapja. A kultúrát pártoló nagy király tiszteletére immár 15. alkalommal zajlottak a Mátyás Napok. László Bakk Anikó, az Amaryllis társaság vezetője elmondta: bízik abban, hogy 2008-ban a Mátyás Napokat sikerül már Kolozsvár híres fiának szülőházában tartani. A Mátyás Napok keretén belül került sor az In memoriam Brassai Sámuel címet viselő rendezvényre, melyen a közönség megtekinthette Brassai Sámuel csellóját is. Benkő Judit zenekritikus előadásából kiderült, hogy a polihisztort elsősorban zongoristaként tartották számon. Az estet a Concordia vonósnégyes koncertje zárta. /K. B. : Brassai csellója. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./2007. március 1.
Az Amaryllis Historikus Együttes tizenöt éve foglalkozik Kolozsváron a reneszánsz szellem visszahonosításával, mutatott rá a csapat egyik alapítója, László Bakk Anikó zenepedagógus. A Mátyás-ház a legalkalmasabb arra, hogy Magyarország egyik legnagyobb királya emlékének ápolásával összekötve, helyszínül szolgáljon rendezvényeiknek. A házban működő Képzőművészeti Egyetem évről évre beengedi őket, segíti munkájukat. A magyar kormány Mátyás-évnek nyilvánította 2008-at. Már meg is keresték őket, hogy mivel tudnának hozzájárulni a királlyá avatás 550. évfordulójának megünnepléséhez. /Stanik Bence: Mátyás öröksége. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./2008. február 12.
,,A Corvina-másolatokat kölcsönkaptuk a Széchényi-könyvtártól, de a pannók itt maradnak. A nyárra tervezünk a szülőház előtt egy szabadtéri kiállítást Mátyás életterei címmel, érdemes lenne bemutatni azokat a helyeket, ahol Mátyás életének fontos állomásait töltötte”- mondta a reneszánsz év – február 12-én kezdődő – kolozsvári megünneplésével kapcsolatban az Amaryllis Társaság tiszteletbeli elnöke, László Bakk Anikó. A társaság által szervezett XVI. Mátyás-napok kolozsvári rendezvénysorozat a Reményik Sándor Studio Art Alapítvány Vivat Rex című kiállításának megnyitójával kezdődik a Művészeti Múzeumban, és egészen december 13-ig tart. A Mátyás-napok legfőbb attrakciója a Bibliotheca Corviniana című vándorkiállítás, amelynek megnyitója február 23-án, Mátyás születése napján lesz, ezt követi az EMKE tudományos konferenciája. /Kovásznay Katalin: Corvinás reneszánszünnep. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./2008. február 25.
Február 23-án Kolozsváron a Bánffy-palotában a XVI. Mátyás Napok keretében megnyitották a Bibliotheca Corviniana című vándorkiállítást, amely Mátyás király világhírű könyvtárának napjainkig fennmaradt darabjainak egy részét mutatja be. A kolozsvári Amaryllis Társaság (AT) és a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) szervezésében tizenkilenc kódexből falra akasztott, illetve több asztalon elhelyezett, műszakilag kiválóan elkészített fakszimile látható. A tárlat anyagát az OSZK adományozta az Amaryllis Társaságnak. A látványos kiállítást még ebben az évben több romániai városban – Bukarestben, Marosvásárhelyen, Szilágysomlyón, Nagybányán, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és Nagyszebenben – is megcsodálhatja a közönség. A tárlat anyagát véglegesen Mátyás király szülőházában helyeznék el. Maczalik Arnold, az AT elnöke beszélt, majd László Bakk Anikó (AT), a Mátyás Napok fáradhatatlan szervezője segítséget kért abban, hogy amikor a vándorkiállítás decemberben visszatér Kolozsvárra, az anyag bekerülhessen végleges otthonába, a Mátyás király szülőházában berendezendő emlékhelyre. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul arra emlékeztetett, hogy a legutóbbi román–magyar kormányülésen határozat született, miszerint a két ország támogatja a Mátyás szoborcsoport restaurálását, következésképpen a polgármesteri hivatal tegye meg a szükséges lépéseket a munkálatok megkezdésére, még ebben az évben. A tárlatnyitót tudományos ülésszak követte, Mátyás király Corvinái címmel. Ezen több előadások hangzott el, köztük volt: Újabb adatok a Corvina kutatástörténethez (Emődi András, nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár). Este Lupescu Radu Vajdahunyad vára a Hunyadiak korában című előadását hallhatta a közönség. /Musca Szabolcs, Ördög I. Béla: Corvinák tárlata a kolozsvári Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./2008. április 9.
Kolozsváron egy „Corvinus Legenda” címet viselő történelmi versenyt láthattak az érdeklődők. A versenyt a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesülete (KOMATE) szervezte, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és az Amarillys Társaság megbízásából. A rendezvény a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel együttműködésben zajlott, a verseny zsűrije: Dr. Vekov Károly, a középkortörténeti tanszék docense a zsűri elnöke, Lupescu Makó Mária tanársegéd és Mátyus István végzős hallgató a zsűri tagjai. Lupescu Makó Mária beszélt a Mátyás Napok hagyományairól és László Bakk Anikóról, aki Kolozsváron mindenkinél többet tett Mátyás király emlékének megőrzéséért. A rendezvényt Rüsz-Fogarasi Enikő a BBTE Történelem-Filozófia karának dékán-helyettese nyitotta meg. A versenyt a Báthory István Líceum csapata nyerte. /Bolyai Csaba Zoltán: Keresztes sereg a Studházban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./2010. április 27.
Időkapszula kerülhet a Mátyás-szoborcsoport belsejébe
Időkapszulát kíván elhelyezni a restaurálás alatt álló kolozsvári Mátyás-szoborcsoport belsejében az Amaryllis Társaság tiszteletbeli elnöke, László Bakk Anikó és Kolozsi Tibor szobrászművész, restaurátor, a kezdeményezés ötletgazdája. Az Üzenj a jövőnek Mátyás király lovával elnevezésű projekt keretében május 15-én, ünnepélyes keretek közt írott vagy rajzolt üzeneteket zárnának a szoborcsoport ló és lovas elemének belsejébe – tudtuk meg Kolozsi Tibortól.
Jelzés az utókornak. A restaurátorok május 15-én üzeneteket zárnának a szoborcsoport lovas elemének a belsejébe
„Az időkapszula ötlete akkor született, amikor a Mátyás-szoborcsoport lovas alakját felnyitottuk a restaurálási munkálatok alkalmával – magyarázta a szobrászművész. – Meglepődtünk, hogy nem találtunk benne valamilyen írásos dokumentumot, régi tárgyat, pénzérmét vagy újságpapírt. Ekkor jutott eszembe, hogy ott kéne hagyni valamit benne az utókor számára, azoknak, akik egy újabb restaurálás alkalmával kíváncsiak lesznek az alkotás belsejére.”
Kolozsi Tibor szobrászművész a Krónikának elmondta, gondolkodott azon, hogy milyen nyelven kellene üzenni az útókornak, lesznek-e még magyarok Kolozsváron, vagy legalább valaki, aki ért a nyelvünkön. „Lehet, hogy kínaiul kéne írni, mert megtörténhet, hogy párszáz év múlva ők uralják majd a civilizációt – jegyezte meg nevetve a restaurátor. – Tudom, hogy a hieroglifákat is sikerült megfejteni, de sajnos megtörténhet, hogy a magyar szövegekkel jócskán megnehezítenénk a leszármazottaink dolgát.”
Az üzenetek összegyűjtését vállaló Bordás Szabolcs a Krónikának elmondta, egyelőre kevesen érdeklődnek a nem mindennapi kezdeményezés iránt. A kolozsvári Mátyás-szoborcsoportot – Fadrusz János világhírű alkotását – 1902. október 12-én avatták fel. A restaurálási munkálatok a tavaly nyáron kezdődtek, a közbeszerzési eljáráson nyertes Concefa Rt.-vel 2009. július 22-én megkötött szerződés szerint a főként az építőiparban jártas nagyszebeni cég 12 hónapos határidőre, 1,6 millió lej (380 ezer euró) plusz áfáért vállalta a kivitelezést.
A felújítás megvalósíthatósági tanulmányát 2007 decemberében fogadta el a kolozsvári önkormányzat, akkor több mint négymillió lejre becsülték a munkálatok értékét. A szoborcsoport felújítása becsült költségeinek felét a magyar állam még évekkel ezelőtt magára vállalta, ennek megfelelően az Oktatási és Kulturális Minisztérium 400 ezer eurót utalt át a kincses város kasszájába.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)2011. november 2.
Értelmiségiek nyílt levele az erdélyi magyar felsőoktatásért – ALÁÍRÁSGYŰJTÉS
1989 óta próbálkozik az erdélyi magyarság, hogy gyermekeink számára elfogadható keretekben biztosítsa felsőoktatási szinten az anyanyelvi oktatás lehetőségét. Hogy ebben rendkívül sokan érdekeltek vagyunk, az kétségtelen. Hogy mennyire fontos ez a kérdés, arról csak annyit, hogy az egyetemi oktatás biztosítja a magyar értelmiség utánpótlását, de ugyancsak ez, a gyermekeinket anyanyelven oktató tanerőket is. Ezidáig e vonatkozásban, számtalan kormányzati és kormányon kívüli szereplésünk ellenére, csak részleges eredményeket értünk el. Ennek számos oka van, de kimondható, hogy elsősorban ennek oka a politikai akarat hiánya volt. De legalább annyira számított a megígért oktatási stratégia hiánya vagy az, hogy egyszerre több, néha egymást zavaró célt is kitűztünk magunk elé. Ezért, aki változást, azaz eredményt akar e téren elérni, annak ezen a helyzeten kell változtatnia, mind a román, mind pedig magyar részen.
Mivel az oktatás kérdése nem a mát érinti és befolyásolja elsődlegesen, hanem a holnapot, azaz a jövőt, semmiképpen sem állíthatók ezzel az igényünkkel szembe a gazdasági, szociális kérdések elsőbbségét hangoztató vélemények. Különben is, hangsúlyosan fölvethető a kérdés, kik és főleg miért nem tartják ma fontosnak ezt a kérdést, mert ezt a véleményt számon lehet és számon kell kérni rajtuk. Ma, amikor több magyar politikai szervezet is felvállalta érdekeink, így az oktatási kérdések védelmét/megoldását és remélhetőleg nem csak papíron, nyílt állásfoglalást és főleg cselekvést várunk el azoktól, akik ezt megtehetik. Gondolunk itt és most elsősorban a parlamenti képviseletünkre. A jelenlegi politikai helyzetben igenis lépni kell a magyar felsőoktatás ügyében, igenis élni kell a törvények adta lehetőséggel.
Rendkívül sajnálatos mindaz, ami a MOGYE-n történt az elmúlt években és főleg nemrégiben. Kétségtelen, hogy ott egy olyan törekvésről van szó, melynek egyértelmű célja a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása/felszámolása, azaz olyan hátrányos helyzetbe kívánják hozni az ottani magyar orvos- és gyógyszerészképzést, amelyből soha többé ki nem lábalhat és örökre ki lenne szolgáltatva egy egészen más hozzáállású közösség döntéseinek (amúgy azon az egyetemen, amelyet egykor éppen a magyar nyelvű oktatás érdekében kezdeményeztek elődeink). Ha ilyen konfliktusra nem is került sor a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, bár szomorú tapasztalataink ott is vannak, de végkicsengésében és távlatilag, nem sokkal jobb a helyzet ott sem. Ugyanis, a történelmi előzmények és hagyományok ellenére (ld. 1872 a Kolozsvári Tudományegyetem alapítása) a kolozsvári egyetem magyar közössége nem rendelkezik olyan jogi státusszal, amely lehetővé tenné, hogy maga döntsön a magyar nyelvű oktatás sorsáról. Az egyetem chartája ugyanis ezt nem biztosítja.
Az új Tanügyi törvény számos vonatkozásban új helyzetet teremtett (ld. Tanügyi törvény 135. cikkely), amelynek vannak ugyan magyar vonatkozásban is árnyoldalai, de számos, számunkra pozitív kitétele van, amellyel élni lehet és élni kell. Ugyanis cseppet sem elvetendőek az úgynevezett multikulturális egyetemek esetében megfogalmazott szervezési struktúrák, melyek segítségével elejét lehetne venni az esetenként burkolt vagy mind nyíltabb konfliktusoknak, anélkül, hogy bárki vesztesnek érezhetné magát!
A „departament”-nek nevezett új struktúrák, lehetővé tették, (néhány kivételtől és a MOGYE-n kívül) hogy szakonként úgymond „magyar tagozatok” jöjjenek létre, a teljes értékű magyar oktatás képzetét keltve. Valójában a „departament" csak a magyar nyelvű felsőoktatás alsó lépcsőfoka, amely a mai helyzetnek teremt törvényes keretet, de nem változtat rajta pozitív vonatkozásban, azaz nem lép előre. Holott ezt a törvény lehetővé teszi!
Miről is van szó? Arról, hogy igényeinknek megfelelően tartalommal kellene megtölteni a törvény adta lehetőségeket. A törvény a más nyelven történő oktatás számára három szervezési struktúrát határoz meg, a már említett „departamentet", a „vonalat” és a „szekciót”. A „vonal”, az még egy előző ciklusban valójában megvalósult Kolozsváron, amikor minden karon létrejött lényegében egy magyar oktatási struktúra, beleértve a titkárnőket is, de mint olyan a „vonal”, ha mégúgy szerepel is a törvényben, nem egy olyan keret, amely a mához képest többlet jogosítványokat biztosítana.
Van azonban egy, a törvény által is biztosított olyan struktúra, amelyik az igazi tagozat, és amelyiknek a neve a már említett „secţie”. A többi szervezeti struktúrával szemben ez valóban tagozat a szó igazi értelmében. Ennek létrejöttekor, a magyar egyetemi közösség tényleg a román egyetemi közösségnek egyenlő partnere lenne, amennyiben ennek létezését kimondja az egyetemi charta. A tényleges egyenlőség abban mutatkozik meg, hogy a törvényalkotó biztosítja a tagozatnak (secţie) az önálló döntési jogot, ugyanis a törvény ezt a szervezési formát egyetemi autonómiával ruházza fel. Ez még nyilván nem az önálló állami magyar egyetem. De számunkra ez lenne/lehetne a tényleges előrelépés az eddigiekhez képest. Mivel az igazi tagozat (secţie) lenne számunkra a ma kérhető minimum, amihez ragaszkodnunk kell, ma jobban mint bármikor. Tehát, enyhén szólva önáltatásnak, mi több becsapásnak érezzük, amikor a MOGYE esetében magyar tagozatról beszélnek, de amikor Kolozsváron is beérik a „departament”-nek nevezett szevezési formával. A marosvásárhelyi-vita megtévesztő és az „elvett helyett visszaadom” taktikával eredményként mutatja fel azt, ami legjobb esetben is, egy helyben topogást jelent, semmi többet.
A kérdés: azokon kívül, akik hivatalból ellenzik a magyar felsőotatás működését, annak ellátását megfelelő egzisztenciát és jövőt biztosító jogosítványokkal, kinek áll érdekében megtéveszteni a magyar közvéleményt? A szavakkal játszva, miért nevezzük tagozatnak azt, ami már csak azért sem az, mert nem egy tantárgyat azon nem magyarul tanítanak. Ha már nem sikerült a 21 év alatt tető alá hozni az önálló állami magyar egyetemet, miért félünk ma kérni azt, amit megenged a törvény, azaz előír mint lehetőséget. Miért ez a visszafogottság? Akik tehetnék, miért nem kérik azt, amire van mód? Ennek egyedüli feltétele, hogy az egyetemi chartaban Marosvásárhelyt és Kolozsváron ne csak a „departament" szerepeljen, hanem mint tényleges eredmény a tagozat, azaz a „SECŢIE”, mint a magyar egyetemi közösség szervezeti megjelenítése.
Mindezekért felkérünk mindenkit, aki ebben a kérdésben állást foglalhat, és megteheti a megfelelő politikai lépéseket, de azokat is, akik befolyásolni tudják parlamenti képviseletünket, hassanak oda, hogy kérjük azt, ami bennünket törvényileg is megillet, és ami a mai nehéz gazdasági helyzetben enyhítene azon a nyomáson, amely ránehezedik Románia egész társadalmára, sikerélményt biztosítva román és magyar politikai tényezőknek egyaránt.
Kolozsvár, 2011. október 31.
A levelet aláírják:
Adorjáni Dezső, Balázs Márton, Balázs Sándor, Benkő Samu, Boér Ferenc, Bozsó Imre Lehel, Brassai Zoltán, Csávossy György, Csűry Bálint, Dávid Gyula, Dudutz Gyöngyike, Dukrét Géza, Egyed Ákos, Gergely Balázs, Guttmann Mihály, Hollanda Dénes, Izsák Balázs, Jakab Ilona, Jancsó Árpád, Juhász Tamás, Kántor Lajos, Kincses Előd, Kincses Ajatay Mária, Kisgyörguy Zoltán, Kolumbán József, Köllő Gábor, Kötő József, László Bakk Anikó, Lászlóffy Csaba, Máté János, Molnos Lajos, Nagy Tóth Ferenc, Pap Géza, Péter Mihály, Sipos Gábor, Sipos László, Sylvester Lajos, Szász Jenő, Szilágyi István, Toró T. Tibor, Uray Zoltán, Vekov Károly, Wanek Ferenc